logo vector

HOTLINE

Hot_line222

Információk

 
info

Keresés

Legradi PharmaOnline 20150127Dr. Légrádi Gábor matematikus miután eltöltött néhány évet az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, valamint a Semmelweis Egyetemen, 1984-ben került Németországba. Akkoriban – szokatlan módon – hivatalos hazai engedéllyel vállalhatott munkát szoftverfejlesztőként Münchenben. A Magyarországról érkezett héttagú fejlesztőgárdából a szerződéses idő letelte után neki ajánlottak hosszabb távra munkát, amit – némi hezitálás után – 32 évesen elfogadott. 1986. január elsejétől ugyanannál a német cégnél (ADG mbH) dolgozik, 1996-tól a szoftverfejlesztői részleg vezetőjeként. Ezzel párhuzamosan 2006-tól az ADG csoport tulajdonában lévő, itthon működő  LX-Line Kft. társ-, majd 2011-től egyszemélyes ügyvezetőjévé nevezték ki. Kétféle feladata azzal is jár, hogy minden egyes hetét megosztja Németország és Magyarország között. Mint megjegyezte: „Heti szinten élem át a magyar, s a német kultúra közötti különbségeket. A magyar mentalitás kevésbé szabálykövető, több benne a kaotikus elem.”

 Az interjút teljes terjedelemben adjuk közre:

Itthon ma még elsősorban hitbeli kérdés, hogy melyik rendszergazda szoftverét választja a gyógyszerész. Németországban a miénknél jóval bonyolultabb rendszer működik – derül ki a többi közt dr. Légrádi Gáborral, az LX-Line Kft. ügyvezető igazgatójával készült interjúnkból.


– A német Phoenix-csoporthoz tartozó LX-Line Kft. 610 hazai patikában van jelen, míg ugyancsak rendszergazdaként működő anyacége több ezer németországi gyógyszertárat szolgál ki. Bár a feladat, lényegét tekintve, nyilván ugyanaz, akadhatnak különbségek a magyar, illetve a német gyakorlat között. Vagy nem?

– A német struktúrában világosan meghatározottak a célok, a feladatok, majd időről időre közösen megnézzük, hogy hol tartunk ezek megvalósításában. Mérjük az eredményeket, van visszacsatolás. Itthon ez a szemlélet kevésbé elfogadott, az előrelátást, tervezést, kontrollt sokszor bosszantó körülményként élik meg. Így néha elég nehéz megértetni a német tulajdonossal, hogy Magyarországon sok minden miért működik másként.

– A hazai rendszergazda cégek termékei között nincs égbekiáltóan nagy különbség. Németországban milyen kínálatból választhatnak a gyógyszerészek? Összehasonlítható ebből a szempontból a két ország?

– Szinte lehetetlen, mivel annyira különböző a környezet. Egy német gyógyszertári szoftver összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint egy magyar.

– Miért?

– Minden egyes német tartománynak más és más szerződései vannak a biztosítókkal és a gyógyszergyártókkal, s ezeket mind leképezik a rendszerek. A patikai szoftvereknek nemcsak ismerniük kell minden egyes tartomány szabályrendszerét, de alkalmazniuk, használniuk is tudni kell. Azt mondhatnám, hogy már csak a fenti okból is, eleve tizenhatszor többet kell tudnia egy német patikai szoftvernek, mint az itthoniaknak.

– Az alapszisztéma azonban gondolom, minden tartományban ugyanaz, legfeljebb kisebb különbségek lehetnek.

– Nem egészen. Néhol tényleg csak a paraméterek változnak, de vannak olyan tartományok is, ahol a többiektől eltérően egészen másként támogatják például a krónikus betegeket, esetleg másként veszik figyelembe a páciensek szociális helyzetét.

– Mások a jogosultsági feltételek?

– A krónikus betegek az egyik tartományban csupán a gyógyszer árának 10, a másikban 40 százalékát  kénytelenek kifizetni. Más: az egyik biztosító egyáltalán nem támogatja a gyógyászati segédeszközöket, míg egy másik igen. Németországban rengeteg biztosító működik, ezért az elszámolási rendszer annyira komplex, hogy e feladatra külön cégek szakosodtak. A gyógyszertárak azért kedvelik a privát biztosítottakat, mert ezek a társaságok rögtön utalják a patikáknak járó pénzt, míg az állami biztosító esetében a recepteket el kell küldeni egy vényelszámoló központba, s ha nincs szerencséjük, akár három-négy hét is eltelik az utalásig. Az az időszak tehát, amely alatt a gyógyszertárnak biztosítania kell saját likviditását, erősen függ attól is, hogy vásárlói között mekkora arányt képviselnek a privát biztosítottak. Németországban egyébként a rendszergazdák elég régóta a gyógyszertárak gazdaságos működtetésének támogatását tartják egyik legfontosabb feladatuknak. Olyan funkciókat fejlesztenek, amelyek gyors és hiteles képet adnak a patika aktuális helyzetéről, ily módon segítve a vezető gyógyszerészek döntését, például abban, hogy minél kisebb legyen az úgynevezett elfekvő készletük. De azt is figyelembe veszi a rendszer, hogy egy adott, épp fogyóban lévő termékből mennyit érdemes rendelni. A szezonális ingadozásokra tekintettel pedig akár prognózist is készít az elkövetkezendő hetek keresletének várható alakulásáról.

–  Egyszerre több nagykereskedő ajánlatát is képesek megjeleníteni annak érdekében, hogy a gyógyszerész lássa, honnan érdemes rendelnie?

– Sok nagykereskedő működik, a folyamatosan zajló akciók célja, hogy minél több gyógyszertári ügyfélre tegyenek szert. Az általam vezetett német cég egyik osztályának például kizárólag az akciók kezelése a feladata. Kezdetben havonta négy-öt állományt kellett bedolgozni a patikai rendszerbe, jelenleg – egy-, illetve kéthavi érvényességgel – 90–93-nál tartunk. Az akciók egy része szabadon hozzáférhető, míg egyes kedvezményes árukból csak azok rendelhetnek, akik korábban megállapodást kötöttek az adott nagykereskedővel arról, hogy egy meghatározott időszakban – ez lehet akár negyed vagy fél év, esetleg egy esztendő – mekkora forgalmat bonyolítanak le vele.

– A rendszer ezek szerint figyelembe veszi, hogy a gyógyszertár melyik nagykereskedővel kötött szerződést, s „válogat” annak legelőnyösebb árú termékeiből?

– Így van. De a gyógyszerész arra is utasíthatja a rendszert, hogy nézze meg, vajon az olcsóbb termékkel nem veszít-e többet, mint amennyit az árrésen nyerne. S persze azt is mondhatja: adott termékből a legolcsóbbat keresem, függetlenül annak forgalmazójától. Ily módon a szoftver egyfajta gazdálkodási, szakértői támogatást is nyújt.

–  Adaptálható lenne ez a rendszer Magyarországra?

– Azt szoktam mondani, hogy a fejlesztés csak idő és pénz kérdése. A felvetésére mégis az a válaszom, hogy rendkívül naiv elképzelés. Annak idején mi is megvizsgáltuk, hogy hosszú távon mi lenne gazdaságosabb: átvenni a német rendszert vagy készíteni egy újat. A probléma a cikktörzzsel kezdődött. Míg Németországban egy frankfurti cég – bevezetve egy központi, ma már nyolcjegyű számrendszert – évtizedek óta gondozza az ország egységes cikktörzsét, Magyarországon ilyen nincs. Pontosabban: több, párhuzamosan futó cikktörzs létezik. Ezt egyáltalán nem értették meg Németországban. Micsoda?– kérdezték. Ugyanannak a terméknek – attól függően, hogy melyik nagykereskedőtől rendeled – más a kódja?... Ez volt az alapvető gátja a német rendszer bevezetésének, hiszen a cikktörzs át- és átszövi a teljes szoftvert. Németországban emellett már húsz éve használják az úgynevezett EAN kódot, az európai gyártmánykódot, Magyarországon viszont nem vezették be, mivel e 13 jegyű számsor első két vagy három számjegye azt az országot jelöli, ahol a terméket gyártották, s ha ugyanazt a terméket két szomszédos országban is előállítják, akkor – bár a készítmény ugyanaz –, az EAN kód néhány száma különböző.

–  Mennyire nyitottak az informatika által nyújtott lehetőségekre a hazai gyógyszerészek?

– Ez nem gyógyszerpiac-specifikus kérdés. Zajlik egy generációváltás, ami Németországban talán valamivel előbb kezdődött, mint Magyarországon. A fejlődés kényszeríti ki, hogy a tárák mögött az idősek helyét átvegyék a fiatalok. Ez a világ rendje. Az persze már más kérdés, hogy például a Németországban és Magyarországon is bekövetkezett patikabezárásokban mekkora szerepet játszott a kor új kihívásainak semmibevétele, a végzetes lemaradás az informatikai robbanásról. Ugyanakkor egyes technológiák alkalmazásában Magyarország előbbre tart. Ilyen például az online pénztárgépek használata. Németországban más módszert alkalmaznak, minden patikai rendszergazdának be kell építenie programjába egy olyan interface-t, amelynek segítségével az adóhatóság – amennyiben kíváncsiskodni támad kedve – minden szükséges információhoz hozzájuthat. Ez a rendszer szúrópróbaszerű, míg itthon a legkisebb, filléres eladás adata is bekerül az adóhivatal adatbázisába.

– Tapasztalata szerint mi alapján dönti el egy gyógyszerész, hogy melyik rendszergazda szolgáltatásait veszi igénybe?

– Úgy érzem, ez elsősorban pénzkérdés, de hat a tömegvonzás törvénye is. Németországban 21-22 ezer gyógyszertár működik, s ennek a piacnak a túlnyomó részén három nagy rendszergazda osztozik. Az itthoni közel 2300 patika több mint felében egy cég rendszere fut. Úgy látom egyébként, hogy a szolgáltatóválasztás jószerivel hitbeli kérdés, az eladni kívánt rendszer funkcionalitásával érvelve nemigen lehet egyik cégtől a másikhoz csábítani egy patikát, holott nő a betegekre fordított idő jelentősége. A patikai hardver és szoftver minősége, sebessége, s egyre bővülő funkciói tehermentesítik a patikai személyzetet, s mindez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy több idő jusson a páciensekre, az emberi kapcsolatokra.

Az interjút készítette: Horváth Judit
Forrás: PharmaOnline